Az új takarmány-alapanyagok egyre gyakoribb alkalmazása szükségessé teszi a különböző takarmányok tejminőségre gyakorolt hatásának vizsgálatát. Zsírsavanalízisre és aromaprofil-elemzésre alapozott kutatásokat végeztünk, melynek során új, piacon elérhető keverékszilázsokkal takarmányozott tehenek tejét vetettük össze a hazai gyakorlatban elterjedt összetételű takarmányt fogyasztó kontrollcsoport tejével. A kutatás eredményeit összefoglaló cikkünket az Agriculture című tudományos folyóiratban közöltük.
Az őszi kalászosokból és olaszperjéből készített keverékszilázs etetése módosíthatja a tehéntej zsírsavösszetételét és illatprofilját
Haruna Gado Yakubu, Ali Omeralfaroug, Szabó András, Tóth Tamás, Bázár György
A klímaváltozás hatására csökkenő terméshozam miatt a kukoricaszilázs kérődző állatfajok takarmányozásban történő hasznosítása egyre nagyobb kihívást jelent. Az alternatív szilázstípusok, például az olaszperje és az őszi kalászosok keverékei, jól kiegészíthetik a kukoricaszilázst az etetett takarmányadagban. Ezért fontos megvizsgálni, hogy ezek az alternatív erjesztett takarmányok hogyan befolyásolják a tej zsírsav- és illatprofilját, valamint hogyan lehet ezeket a minőségi paramétereket hatékonyan értékelni. Ebben a tanulmányban egy kukoricaszilázs alapú kontrollt (CTR) és négy kísérleti (EXP) takarmányt – amelyek őszi gabonafélék (WC), valamint WC és olaszperje (IRG) keverékszilázst tartalmaztak különböző arányban – etettünk holstein-fríz tehenekkel (n = 32) egy randomizált kontrollált vizsgálatban, 4 hetes periódusok során, 2 hét előetetési szakaszokkal. Az egyes kísérletekből származó tejet zsírsav- és illatprofil analízisnek vetettük alá gázkromatográfia, illetve elektronikus orr segítségével. Az eredmények azt mutatják, hogy az EXP-3 és EXP-4 csoportokban (amelyek vegyes szilázst tartalmaztak WC-vel) változott a legjobban a tej zsírsavprofilja a többi csoporthoz képest. A WC+IRG és a WC szilázsok 7 kg/nap dózisban történő alkalmazása az EXP-2 és EXP-3 csoportok takarmányadagjában a tej n6:n3 arányának csökkenését eredményezte, ami a fogyasztók számára élettanilag előnyös változást jelent. A WC+IRG és a WC csoportok tejei közötti illatkülönbség nagyobb volt, mint a CTR és EXP csoportok tejei közötti eltérés. A CTR tej szagáért felelős fő illékony vegyület az etil-butirát volt, míg a WC-tejben a 2-propanol és a bután-2-on dominált. A WC+IRG csoportok tejmintáiban az etanol jelent meg hangsúlyosan. A vizsgálat bebizonyította, hogy a tejelő tehenek takarmányadagjának őszi kalászosok és olaszperje keverékszilázsával 7 kg/nap dózisban történő kiegészítése módosítja a tej zsírsav- és illatprofilját.
A cikk ingyenesen letölthető teljes terjedelemben a folyóirat honlapjáról: